Antonis úr

Egyszer volt, hol nem volt a vén görög utcákon élt egy Antonis nevű ember, akit mindenki szeretett...

Szép régi görög dal.

Szöveg/zeneíró Manos Hadjidakis
Franciául beszélő: Melina Merkuri 

Régen történt már, hogy Antonis úr

a kertben élt egy korsóval és ággyal

és sok-sok borral.

Két kék szeme volt, kócos haja,

régi ruháin mindig  egy virágot viselt.

Oh, Antonis úr, hogy szeretünk téged,

nézzük veled a csillagokat,

számoljuk neked a tüzeket, míg az eső jő.

És mindig megfeledkezünk dühödről,

kóborlunk együtt, mint a madarak,

s gyermekként nevetünk rajtad, mikor imádkozol.

Antonis úr siet, hogy aludni térjen,

mert éjjel az álmaiban emlékezni akar

mindarra mit sohasem élt.

Álmaiban él ő, de az éjszaka elszáll,

s a nappal szomorúan találja őt.

De egy éjjel Antonis úr nyugodni tér,

s mikor felébredünk, várjuk őt, hogy az ajtajához jöjjön.

De Antonis úr nem jön többé elő már a kertjébe sem,

hiszen azt akarta, hogy örökké az álmában éljen.

A szeretet, amire vágyok...

Bárhova nézek, ki az ablakon vagy az üres szobám mennyezetére, a régi képekre, nincs ihletem. Talán a mai kor miatt nem tudunk tisztán gondolkodni, mert nem enged szabadságot a fantáziánknak. Eltévedtek hamis ölelésekben, a televízió műanyagságában és az üvege szeretetében.

Régen, a durva és új gazdasági válság fejezete előtt, mindig barátokkal akartunk lenni. Messze a szenvedéstől és a családunktól, a téglás boltoknál voltunk, ahol körbevettek idegen emberek hangjai és a füst. Most megkérdezzük magunktól és a barátainktól, amire új válasz érkezik: "Itthon maradok inkább."

De most már úgy gondolom, hogy azt akartuk eddig is a legjobban, hogy itthon maradjunk, a nappaliban meg a konyhában üljünk. Zenét hallgassunk S zongorán játsszunk.. Kinézünk az ablakon és ha szernecsénk van, akkor megnézhetjük a Holdat, amint emelkedik először narancssárga színével, majd később ezüst lesz belőle...

Gondolatok és emlékek jussanak az eszünkbe, gondoljunk arra, hogy mit akarunk csinálni... mire vágytunk, hogy mit csináljunk... És mögöttünk egy szép és régi lemezjátszóból Beethoven mesterműve hallatszik, Merkuri édes, vén hangja simogatja füledet a gyónásával... Közben gondolkodsz magadban nézve Holdat: mit akar mondani nekem a fekete ruhás néni?

1 2 3


Janisz Ritszosz - Holdfény szonáta (Merkuri hangja)

Törött hajó...

Nagy a társaság, milyen jó csapat van ebben a hajóban. A bácsi is a hajóban van tangóharmonikán játszik S mindenki tancol, pálinkát meg vörös bort iszik, sok viccet mesél S éjjel-nappal utazik. Idegen tájakra mennek S néha egy kicsit pihennek a legények. Egy ideig a tengerparton tűzzel ülnek, fekszenek S utána vissza szaladnak a hajóhoz.

Olaszországba, Spanyolországba meg Görögországba mennek S útközben nem állnak meg. Csak ismeretlen szigeteken állnak meg, ahol kincseket keresnek. Néha láthatod őket horgászni, de a halat nem eszik meg. Mert ott, ahol vannak, a bácsi, a nagybácsi S a többi gyerek nincs szomjúhozás, éhezés sincsen. Csak Nap, Hold, Tenger S végtelen utazás van..

Hiányoztok,

Szeretlek benneteket